34.

2008 december 21. | Szerző: Nurse |

Nem tudom, melyiket könnyebb kezelni. Melyik önmagamat akarom inkább megmutatni. A sportoló nőt, az írót, a fotóst, az anyát, a feleséget, a jó munkást, a jóbarátot? Maximalista vagyok, mindenben jól akarok szerepelni. Igen, akarok, mert a szeretnék szóval vannak problémáim. Az olyan, lehet is meg nem is. Az akarom az más, az eldöntött tény, ami ellen nincs apelláta, azt tenni kell, csinálni kell, nincs hátrálás és kibúvó, csak előre van. Szeretem feszegetni a korlátaimat, kipróbálni magam különböző dolgokban. Tudom, hogy nyerni nem lehet mindig, mert mások is vannak hasonló cipőben, mint én. Ma mégis nyertem, akkor is, ha csak harmadik lettem. Nyertem, mert megdöntöttem a saját rekordomat, nyertem, mert így a negyvenes éveim elején is képes vagyok kitartásra, képes vagyok naponta futócipőt venni, és kilométereket futni csak úgy, kedvetelésből. Nyertem, mert az írásaimat olvassák, a vizsgamunkám jó értékelést kapott, saját magam érzem, hogy haladok, fejlődök. Nyertem, mert a fotóim jó visszajelzéseket kaptak, sokan mondják, hogy jó szemem van a lényeg meglátására.

Akár jól is érezhetném magam a bőrömben, ha az a kis koccanás nem lett volna tegnap. Nem szépítem a dolgot, én hibáztam. Tudom, persze, hogy tudom, hogy ennek így kellett lennie. Ha valamit kapok, azért adni is kell. No, de muszáj ilyen drága tanulópénzt fizetni?  A múltkor a nyakláncom vesztettem el, most ez a baleset. Istenem! talán nem tetszett az írás, amit Rólad írtam? Szólj, és törlöm, de már elég a büntetésből!