29.

2008 november 24. | Szerző: Nurse |

 

“Az életünk egyetlen mondat”. A baj csupán az vele, hogy képtelenek vagyunk kimondani azt az egyetlen mondatot. Mire közel kerülnénk ahhoz a ponthoz, amikor valami meghatározásféle belekerülne a gondolatainkban, addigra változik a föld, változnak az egymáshoz kapcsolódások, a viszonyok, és máris értelmét vesztette az a bizonyos mondat. Újat kell fogalmazni, át kell értékelni, konzekvenciát kell levonni, új terveket szövögetni, a régi dolgokkal leszámolni, vagy éppen elraktározni valahova, ahonnan elő lehet venni újra, ha szükség lesz rá.

Azt hiszem, Shrek mondta magáról, hogy olyan, mint a hagyma. Egy csomó rétegen keresztül lehet a lelkéhez jutni.  Talán az életünk is olyan. Sok-sok réteg van rajt, és minél több réteget hámozunk le és vetünk mások elé, annál sérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak vagyunk, de annál inkább láthatóvá válik az igazi valónk. A legalsó rétegig csak nagyon kevesek juthatnak el. Nincs kizárva, hogy valakinek sikerül, hiszen ezen a világon minden lehetséges. Egy napon lehet, hogy azt veszem észre, hogy meztelen lélekkel ébredtem. Láthatóvá válik minden, ami bennem van. Nem fogok szégyenkezni a meztelen lelkem miatt, az tele van érzésekkel. Nem szégyenkezhetem miattuk, hisz valamennyi az enyém, nekem csak egy dolgom van: kordában tartani őket. Szinte lehetetlen vállalkozás.