24.

2008 november 7. | Szerző: Nurse |

 

A téma az utcán hever, csak körül kell nézni, lehajolni, felvenni, leporolni és valami jó kis keretbe ágyazni. Ennyi az egész. Tényleg csak ennyi az egész? Azt mondod, írjak arról, ami a munkahelyemen történik nap mint nap. Bizony az egy  kincsesbánya. Órákig tudnék mesélni Rebeka Sára mindennapjairól, Bözsi néni kalandjairól az optikusnál, a Sveicból hazatelepedett kozmetikus sérelmeiről, a bájos Marika néni kalandjáról az OEP vezetőjével, a zongoraművésznő zongorájáról… és sorolhatnám napestig. Rendben. Minden alkalommal írok valakiről egy keveset. Talán nem haragszanak meg érte.

Rebeka Sára tanárnő volt. Amolyan tekintélyelvű tanárnő, aki követelt és követelt, de adni csupán intőt, vagy szigorú tanácsot adott. Három szál haját gondosan megfésülte, rúzs és kiskosztüm nélkül soha sem mutatkozott. Mindig pontosan 12 előtt 5 perccel ért a rendelőbe, hogy a déli ebédre ne kelljen egy percet sem várnia. Ebéd. Hát igen, Rebeka Sára hosszasan ebédelt. Minden falatot gondosan megrágott, a főzeléket késsel-villával ette. Már a vacsorához terítettek, amikor befejezte az étkezést. Az utőbbi időben a bütykével gyűlt meg a baja. Volt már minden lehetséges helyen, de egy orvos sem vállalta, hogy a nagylábujját levágja, csak azért, hogy ne fájjon, pedig Rebeka Sára minden követ megmozgatott ezügyben. Néhány hónappal ezelőtt elajándékozta a Trabiját. Igen, bizony, Rebeke Sára vezetett. Nem tudom, hogy úszta meg baleset nélkül, de életveszélyes volt 10 méteres körzetben tartózkodni már csak akkor is, amikor kiállt az Otthon udvarából. Egy alkalommal felháborodottan mesélte, hogy milyen rémes a közlekedési morál. Móvárra ment éppen a fodrászához, repesztett 50-el a “halálúton”, és nem értette, miért dudálnak és villogtatnak rá mindkét oldalon. Mielőtt megrónál, hogy mindkét nevét leírom, hiszen szólíthatnám így is, meg úgy is, nos Rebeka Sára mindkét nevéhez ragaszkodik. Ő nem egyszerűen Rebeka, de nem is Sára, a pap a keresztségben mindkettőt nekiadta, hát használja is mindkettőt, ezt elvárja másoktól is. Kicsit nagyot hall az Istenadta. Azt hiszem, ez amolyan alkalmi süketség. Amit akar, azt tökéletesen meghallja, amit meg nem, azt egyszerűen elangedi a füle mellett, és ártatlan képpel mondja, hogy Ő bizony nagyothall, ne várja senki, hogy tudja, hol van a reumatológia, kísérje csak el valaki. Ja, hogy Móvárra egyedül jár? Az más! Azt az utat már jól ismeri. Azért szeretjülk Rebeka Sárát. Hiányozna a rúzsfoltos fogaival, a makulátlan ruhájával, a karján lógó retiküljével együtt.