Mona

2011 március 12. | Szerző: Nurse |

 Na, megint egy szerencsétlen flótás! Olyan kis gyámoltalan, olyan nyápic. Istenem! Mihez fog ez itt kezdeni? Néz körbe azokkal a nagy, boci szemeivel. Méri fel a terepet. Látom, a mániákus Jucika nem nagyon tetszik neki. Nem csodálom, egész nap mosómacit játszik. Reggel elkezdi mosni a vacak kis rongyait és csak ebéd közben hagyja abba. Hogy nem bolondul bele! Mondtam is a Lizának, ezt nem itt kellene pihentetni a dühöngőben, hanem le kellene küldeni az alagsorba, ott moshatna kedvére reggeltől estig.

Jaj, de aranyos ez az új fiú! Hogy nézi a Bélukát. Na, ne! Ezt nem hiszem el! Odamegy hozzá! A Bélukához még soha senki nem ment oda elsőre. Ez a szerencsétlen meg még a nyálát is letörli. És beszél hozzá! A Bélukához, aki öt éve egy szót sem szólt senkihez. Ezt azért mégsem hagyhatom szó nélkül, odamegyek hozzá. 

– Ha akarja, megcsinálhatja rólam a monitorképet, ez lesz az ötödik – szólítom meg mosolyogva, de nem válaszol, csak néz rám felhúzott szemöldökkel – Ötször fáradtam be, és hevertem ki négy klimaxot, és a Pali ápoló is leszívott belőlem néhány liter vért, éjszaka meg denevért dobott rám, ez okozta a problémát. Maga miért van itt?

– Azt hiszem…

– Ne is mondja! Elhiszem, hogy mennyire zaklatott. Ez a politikai nyomás, ami itt van! Majd meglátja!

Dehogy látja meg! Érzem, hogy nem ért az egészből semmit. Ahogy elnézem, ez is a Pali ápoló denevériskolájában fog kikötni, mint a többi hülye. Oh, bocsánat! Mentális krízisben szenvedő, pszichiátriai ápolt. Ugye, ez a helyes kifejezés?

– Bemutassam a többieket? – kérdem tőle mosolyogva. Mert a mosoly az fontos. A dilidoki is megmondta.

– Ha megtenné, megköszönném – válaszolta, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem is igazán akar bennünket megismerni. Szerintem semmi baja, csak valaki bezsuppolta ide, aztán szeretne túllenni ezen az egészen. Fura egy alak, remélem nem szatír! Bár, lehet, hogy nem is ártana, úgyis olyan langyos a társaság.

– Na, lássuk csak! Az ott a Marika. Egészséges, felnőtt nő, csak a foga fáj, de nem árulom el, hogy miért. Egészséges, nem veszélyes. Ott, a másik sarokban a Gyurika. Túlságosan sok monitor van beleépítve, köszöni a beavatkozásokat, most már menekülni szeretne, kéri a hazabocsájtását. Bár, attól tart, az intézet vezetője nem fogja engedni. De csupán csak féltékenységből és irigységből.

Ott az a csinos nő, egy tévémilliomos. Ő szerepel minden műsorban, még a Paulinában is! Most képzelje el! Csak kicsit túlzásba ment. Most az FBI- vel kötött üzletet, de annak a titkát nem árulja el. Ő is szeretne hazamenni. Ha elfogad egy jó tanácsot, akkor ne erőszakoskodjon a szentéletű prostituálttal, aki én vagyok, mert nekem küldetésem van! Az a főorvos, látja? Az ott, fehér köpenyben! Na, vele jó lesz vigyázni, mert ha jól diagnosztizáltam, akkor mániákus depressziós, és azok mindenre képesek.De most már magára kell hagynom, remélem, boldogul egyedül is, mert érzem magamon az egészségesedési folyamatot, így ideje hazamennem. Viszlát! 

Nem értem én ezt az embert! Csak néz rám megrökönyödve. Egy szó nem sok, annyit sem tud szólni. Meg sem mozdul.  Tulajdonképpen mit várt tőlem, Monától, a skizofrén prostitól?