61

2010 március 18. | Szerző: Nurse |

 

Apró léptekkel közeledett. Meg-megállt bizonytalanul, nézett jobbra-balra. Egy-egy ajtó előtt megtorpant, a keze szinte már a kilincset érintette, amikor mégis meggondolta magát és tovább lépett. Szórakozottan odalépett egy virágcseréphez, az ujjaival megtapogatta a földet – mintha azt vizsgálgatná, kell-e már locsolni. Kötött kardigánja kifordítva, félregombolva, lábán kacsás a papucs.

Amint meglátott, felragyogott a szeme, talán megismert, de ebben nem vagyok biztos.

–         Tessék mondani, hol lakom? – kérdezte szorongva.

–         Jöjjön csak, megmutatom – fogtam karon – Látja az ajtók színét? Azt kell figyelni. Ilonka néni a zöld folyosón lakik. A zöld folyosón az ötödik ajtó.

–         Tényleg? Zöld folyosó? Tudom ám, én voltam ott már egyszer, még az urammal. Amikor még élt szegény.

–         Ó, persze hogy volt! Hiszen ott tetszik lakni. Merre indult, kedves?

–         A boltba mentem tejért. Palacsintát fogok sütni. Azt nagyon szeretik a gyerekek.

–         Hú, az finom! Hogy szokta készíteni? Tesz bele tejet is?

–         Tejet? Az meg minek? Nem szeretem a tejet. Én kávét szoktam inni.

–         De, a palacsinta! Tudja!

–         Palacsinta? – elkerekedett szemekkel végigmér – Éhes, lelkem?

–         Nem, dehogy! – válaszolok összezavarodva – Csak … Meg is érkeztünk. Látja? Zöld ajtó, kis angyalka a kilincsen. Ez a maga szobája.

–         Itt lakok?

–         Igen, Ilonka néni. Nézze csak, itt a kockás takarója.

–         Tényleg! – csillan fel a szeme – Hogy maga milyen ügyes! Jöjjön, főzök magának egy jó kávét – lép a ruhásszekrényhez, és kivesz egy párnacihát.

–         Ezt nagyon szeretem – szorítja az arcához – olyan finom, puha – aztán leül az ágyra, kezére tekeri az olvasót, és már mondja is az Üdvözlégyet.

–         Akkor most itt hagyom, Ilonka néni! Nem sokára jövök a vacsorával. Minden rendben?

Csak nagy sokára válaszol, láthatólag zavarom. A szája némán mozdul, az olvasó apró rizsszemei pörögnek az összekulcsolt kezei között.

 – Igen, rendben. Ülök egy kicsit, aztán megetetem a tyúkokat.