40.

2009 január 27. | Szerző: Nurse |

 

 Isten ma úgy gondolta, nem kínoz tovább, sőt némi kis segítséget küld hozzám egy gyógymasszőr képében. Nincs ellenemre az ilyen segítség. De komolyan! Mennyei érzés feküdni fél órán keresztül a gyógynövény illatú szobában. Csak feküdni és hagyni, hogy a finom ujjak zenét játszanak a hátamon, valami andalító, nyugtató, lágy zenét. Csak érezni, ahogy élénkül a vérkeringés, oldódnak a görcsök, lazulnak az izmok. A gondolatok messziről elkerülnek, most ne is lássanak, úgysem foglakoznék velük, csak magukra hagyottan keringenének a levegőben, annak meg semmi értelme. Még két perc és álomba szenderülök, de sajnos csörgött az óra, véget ért az álom, folytatódott a keserű valóság.