31.
2008 december 11. | Szerző: Nurse |
Gyorsan folynak a napok, észre sem veszem. Valami láthatatlan fonal mentén haladok mindig csak előre. Közeledik, iszonyatos tempóban közeledik a Karácsony. Minden nappal nő a feszültség, cikáznak az eldöntendő kérdések. Kinek mit és hogyan, legfőképpen, minkor? Námulom azokat az embereket, akik ilyenkor már megelégedetten dőlnek hátra, minden rendben van, mindent elvégeztek, csak az utolsó simítások vannak hátra. Nekem most kezdődik. Listát kellene írnom, de tudom, hogy nem aszerint haladnék. Így biztosan kimarad valami. Nem baj. Meg lesz. Ez is.
Döntenem is kellene. Képtelen vagyok, pedig már csak két napom maradt.
Folytassam, vagy se? Beiratkozzak második szemeszterre? Megéri-e a befektetés?
Jó lenne végigcsinálni.
Talán nincs is elég tehetségem hozzá, akkor meg minek? Olvassa valaki az írásaimat?
Igen olvassa.
Eddig is írtam, eddig is olvasták.
Változik azután valami is?
Megannyi kérdés, csak a válaszok hiányoznak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ha szerény véleményem ér bármit, is, kérlek folytasd, iratkozz be, és abba ne hagyd. Csináld csak szépen végig. Jól írsz, szívből, és van benned” elég” más is :)))
Olvassa, és nagyon hiányzik, ha ritkán írsz! :). Amikor megláttam a legfrissebbek között a címet arra gondoltam, hogy üzenem: már vártam, hogy írjál! Elolvastam, most még jobban üzenem.
Benned mindaz a tehetség megvan az íráshoz,ami belőlem hiányzik.De talán ezt már említettem volt.
Abba ne hagyd!
Tessék csak beíratkozni!
Ezek után nem is tudom, mondhatok-e mást, mint, hogy folytatom. Köszönöm!
Nekem nagyon hiányoznának az írásaid, nekem tetszenek, és szerintem nagyon jók!! Ha tanultál belőle, szerintem iratkozz be, folytasd!
A karácsony meg úgyis meglesz, eddig is megvolt nem? 🙂
szép napot neked!